Nemtudomka kisasszony újra száguld!
Kicsit eltűntem... na jó, nem kicsit: nagyon!
Dolgoztam... meló-robot-güzü-güzü...
Semmi extra a napokon. Kivéve a kedvesemmel... lazulás, nagy a lamúr. Már idetette az asztalomra a Jézuska a karácsonyi ajándékot. Egy mobiltelefon, flottában a Kedvesem családjával. Mivel a szüleivel is nagyon jóban vagyok, jó, hogy velük is ingyen tudok majd beszélni. De a legjobb persze, hogy a Kedvesemmel. A Drága... egy rádióállomáson beolvasták smsben a megismerkedésünk történetét. Sajna, én nem hallottam, de állítólag a műsorvezetők teljesen ki voltak akadva... Úgy volt, hogy szerveztem egy véradást. Épp engem csapoltak, amikor benézett az ajtón és megkérdezte, hogy leszek e a felesége. Azt hiszem, előtte talán egyszer ő már látott engem... én nemtom... biztos. A rádiósok ott röhögtek, hogy milyen már- ott fekszek "kiterítve" és... igen, igent mondtam. Pontosabban úgy fogalmaztam, hogy "te... végülis... nekem má úgyismindegggggy... megböktek azzal a bazi tűvel... jó, leszek!"
Na jó, nem is ezért akartam írni. A melóhelyemen adott a Titkárnő... Annak idején voltak beszólásai, amivel éreztette velünk, pór néppel, hogy ő feljebbvaló a cégnél. Aztán rákos lett. Jött a kemó... És én tényleg azt hittem, hogy megváltozott, hiszen normális lett volna, hogy átértékeli az életét. Ráadásul a kemó után jött a nagymamája, majd rá nem sokkal az édesanyja halála. Ez tényleg olyan, hogy meg tud változni az ember. Egyre többet beszéltünk, az egyetlen ember lett a cégnél, akinek betekintést engedtem a magánéletembe. És viszont... Elmentünk együtt ide-oda. Bekapcsolódott az én barátom és az ő barátja is... Aztán a Titkárnő megismerkedett egy másik pasival. Meg már voltak gondjai az akkori barátjával. Nagyon nem tetszett, hogy én vagyok az alibi.... De lenyeltem. Nem örömmel és tudtam, hogy nem nagyon tudtam volna hazudni, ha megkérdezett volna a srác... De nem is ez volt a baj. Egy pár mondatot váltottam a Főnökkel. Erre a Titkárnő nekem esett, hogy hogy képzelem, hogy így beszélek a Főnökkel. Már amúgy is azon gondolkozik, hogy ki fog engem rúgni meg még olyanokat mondott, hogy a fülem ketté állt és a szemem kerekedett. Úgy gondoltam, hogy a legjobb megoldás, ha a Titkárnő javaslata ellenére beszélek négyszem közt a Főnökkel. Véletlenül meghallotta ezt a Titkárnő, és még a Főnökkel való beszélgetés előtt kimagyarázta magát a Főnöknél. De akkor is- ezzel meg kellett alkudnia valamilyen szinten és nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan ő azt eltervezte. Azóta nulla vagyok a szemében... Kutyából mégsem lesz szalonna. Már talált magának új bizalmast, megy a pusmogás... Tudod, eredetileg szerettem volna az új "barátnőnek" elmondani ezt. De aztán rájöttem, hogy ennek semmi de semmi értelme... Meg mert MINEK? 
Játszik az emberekkel. Használja őket, ameddig neki kellemes. Csalódás? Igen, az. Mert tényleg elhittem, hogy az emberek változhatnak. Pontosabban- igen, az emberek változhatnak. De vannak olyanok, akik csak a látszat kedvéért változnak, vagy érdekből... És az ilyen emberektől hányni tudnék...
Holnapra is van ám érdekes mesélni valóm... Ha először jársz erre, olvass vissza, hogy értsd a holnapi mese-mese-mesketét.
