Az EB! Az áldott, az imádott, babusgatott, szeretett EB. Aki régebb óta van velem, mint a Kedvesem. Típusát tekintve magyar vizsla. Ha őt kérdeznéd és válaszolna rá, nem értené, hogy mi az, hogy ő kutya?! Ő ember... és tessék tolerálni a másságát!!!!

A mai napom... Reggel kellemes lustálkodás. Aztán persze késve rohanás- öltözés, készülődés és kézbe a póráz, gyerünk már, gyerünk, siess, igeeen, sikerült a szükséges dolgok elvégzése. Fel a lakásba, fel a bringára, tekerés a melóba. Utálom, de ez van- reggel néz rám azokkal a tündér szemekkel, hogy maradjak inkább vele... maradnék is, de ilyenkor jön mindig a: "Tündérkém, de akkor nem lesz jutalomfalat!" Ilyenkor némi megértés csillan a szemében, mert a jutalomfalat az SZENT! 

Ráadásul milyen nap várt ma rám?! Pfúúúú! Ott van a sima napi melóm. Rájöttem közben, hogy ma ugye 5-e van, juj, menni kellene bérletet venni, mert már nem lehet sokáig bringával menni. Kerültem a bérletes felé és dobtam egy hátast, amikor megláttam sort. Esélytelen... Vissza a melóhoz. Aztán a munkaidő lejárt. Az egy dolog, de most takarítok is. Szóval még takarítás... Kész, vissza a bringára. Sosem lehet tudni alapom kerülés újra a bérletes felé..... ahol szerintem még mindig ugyan azok az emberek álltak sorban... Esélytelen...

Vissza a bringára és gyerünk haza. Addigra meg már volt vagy este 6 óra. Az már nem is érdekelt, hogy én éhes vagyok, vagy valami, mert vigyáznom kell arra, hogy mennyit eszek. Szóval nem izgatott, hogyha kimaradna a vacsora...

De amikor mentem fel a lifttel, már eszembe jutott, hogy tyűűűű, a vízórát ma olvasták volna le /már másodszor, az elsőt is elfelejtettem.../... Basszuuuus, na, majd akkor leadom interneten...Épp csak kezdtem megnyugodni, amikor a lakásom ajtaját kinyitva valami iszonyat szag ütötte meg az orromat. Szinte nyugalommal készültem fel, hogy kutyuskám biztos valahová kihányta a kaját... De bár csak az lett volna! Drága kutyuskám hasa elindult önálló sétára... Két fázisban. Namost hasmenős adag... Nem részletezem, ha még valaki enni akar. Póráz, séta, aztán fel és a kárfelmérés. A takarója, plédje mehet a kádba aztán a mosógépbe- még most is megy a gép.

Neki a szőnyegnek, kefével, vegyszerekkel... Az egyik szagtalanít, a másik illatosít. Azért nem mondanám, hogy egy rózsacsokorral vetekedne a lakásom perpill... De épp sikerült olyan légkört teremtenem, hogy megfáradva még valamit ettem is. Közben meg megfőztem ebemnek a szokásos "taknyosrizst". Ezt nagyon tudok főzni. Őszintén szólva, mivel nem szeretem a rizst, így nem is zavar, hogy ez itthon kutyakaja szint. Gyógyszerként legalábbis tökéletesen bevált nekem: a főzőlével és mindennel együtt adom oda neki, a benne lévő keményítő megfogja a hasat.

Szorítsatok nekem, hogy nyugodt éjszakánk legyen!