Fúúúú!

Tudod, írtam már, hogy mennyire szeretek fényképezni. Előre mondom, hogy az, amit most itt látsz, még nem a saját képem. Tettem már fel ide sajátot is, de ez az a téma, amit még nem sikerült megcsinálnom. Pontosabban- tudok meteorozni. Tűzzel. Mert az az igazi- amikor állsz, a kezed mozog, már szinte önmagától. Hallod a tűz surrogó hangját. Orrodban a petróleum szaga. És ahogy állsz, a kezed mozog, csinálod a trükköket és a tűz körülölel... A szíved szaporábban ver, mert figyelsz. Most még figyelsz minden mozdulatra. Amik beléd ívódtak, de olyan régen vetted elő a poit... Mert nem volt alkalom...

Most van. Tudoood- írtam azt is, hogy a kapcsolatom nem egyszerű. Hát most épp a nem egyszerű szakaszban vagyunk. Épp ezért megbeszéltem Lexával, hogy elmegyünk holnap és pörgetünk egy nagyot. És fényképezni fogok. Sokat. Amennyit csak tudok. Mert a tűz és a fény édes testvérek. És én mind a kettőt eszméletlenül szeretem! Ó, Tűz, jöjj velem!!!