Van egy régi dal: "van aki bevallja, van aki tagadja, de ő is akarja, sőt... "

Vagy valami ilyesmi. Szerintem lassan ez a helyzet a blogolással is. Millió éve írok naplót. Még akkor elkezdtem, amikor "hejjjesirní" sem tudtam nagyon. A helyesírásom mondjuk most sem biztos, hogy hűha, de, na mind1.

Csak van egy pont, amikor az embernek hiányoznak kívülállók véleményei is. Vagy legalább az, hogy elmesélsz valamit, és nem kell kioktatást hallgatnod, hogy a saját hülye húzásaid miatt igenis tartsd a hátadat! Na... Igeeeen, tudoooom, barátok, jót akarnak. Meg hogy lehetne már annyi eszem és élettapasztalatom, hogy tudjam, mi a jó nekem. Szerelem. Naná... A végleges, a nagy, a kínzó, az egymást ölő édes szerelem....

Ki mondja meg, hogy jó döntést hozol e?!