Igen, valahol ez is az, mint ahogy életem legnagyobb része már ezzel telt- sokkal inkább a szó átvitt értelmében. Néha meg, ha megkapirgáljuk, a szó szoros értelmében is.

Választottam párkapcsolatot, amiben kilenc évig voltam. Gyűrűs menyasszonyként léptem ki. Költöztem, más lett, elküldtem, jött más, ment, jött, ment, új és új, mégsem találtam meg azt, akivel azt mondtuk volna mind a ketten- igen, te és csak te és soha senki más. A legutóbbi, amolyan komolyan vehető kapcsolatomnak már leírtam, mi lett a vége. 

A lettem szerető státusz sem tartott sokáig és fizikailag soha nem is realizálódott. Maradjunk annyiban, hogy túl gyáva volt szakítani az ő kapcsolatával. Mennyire voltam játékszer számára? Nem tudom és soha nem is fogom megtudni. Hiszen az erőt megadta nekem, a megtett lépést soha nem fogom megbánni, de ő maga nem talált önmagában annyi erőt sem, hogy életünkben legalább egyszer a szemembe nézzen... Úgy maradt hát abba az a kapcsolat is, ahogy elkezdődött- valami virtuális térben, ahol létezett, de nyoma nem maradt, csak az én lelkemben. 

Sodródtam, kerestem a helyemet. Voltak éjszakák, amikor akadt test, amit átölelhettem, de az csak test volt, lelket nem öleltem át igazán. Tudod, mire gondolok... Akadt egyéjszakás is. Heccből. Szabadként nem kell azon agyalnod, mit kockáztatsz. Persze ésszerű viselkedést feltételezve, nem fűvel-fával-vadvirággal. Régi ismerőssel, akivel már úgyis nézegettétek egymást... És azért, valljuk be, bár ez felettébb kicsapongós valaminek hangzik.... na jó, ha utánna számolok, tudom, hogy akkor is több pasi jön ki, mint néhány jó életű lánynak egész életében. (Valahol azt hallottam, hogy a pasik sokallják, ha egy nőnek ÉLETÉBEN 10 pasinál többel volt dolga... na, azért fél év alatt nem szedtem össze ennyit...csak majdnem.) 

Tettem mindezt úgy, hogy közben elveszítettem a munkámat. Találtam később, persze. De, és nem is én lennék persze, közben képbe jött egy másik srác. Ő is régebbről. Először csak mint haver- még egy pasi sztorimat is kitárgyaltam vele. Aztán... persze... Hidd el, én nem akartam beleszeretni. 

Húsvét előtt valamivel találkoztunk. Megtört a netes ismeretlenség, ott állt előttem hús vér emberként. Messziről jött, más országból, igaz, a szüleihez haza.

És most? Újra menekülök... De ez másik történet!