Amikor megjelentek a helyi Coop üzletekben a 399 forintos könyvek, elég gyorsan rákattantam a vadászatra. Hetente egyszer legalább elmegyek valamelyik boltba - mivel kiszámíthatatlan, hogy mikor és hová hoz új könyveket a srác, akit már arcról ismerek. Aki ha van, megkíméltebb példányokat is előhoz nekem a kitenni szándékozott például kicsit szakadozottabb csomagolású könyvekből... Szóval, mondom, vadászat ez, épp annyira függővé lehet az ember, mint például a turizással sokunkkal megesik. /Igen, annak is függője vagyok, de most másról beszélünk!/
Szóval, harci izgalom és szívdobogás, ahogy közeledek a könyvek felé. Főleg akkor van ez, amikor már tényleg ki is vagyok éhezve valami új olvasnivalóra. Ami, ha az ember átlag heti 1 könyvet olvas el, valljuk be, elég költséges dolog. Volt rosszabb napom, amikor egy gyulladt fog nem hagyott aludni, akkor egy 350 oldalas könyv lement egy nap alatt... /Ne felejtsük el, hogy ugye munkahelyem van, napi nyolc órával- azért akkor is szakítok időt az olvasásra, minden nap legalább elalvás előtt, ha már nagyon hajtós a nap... legalább akkor egy pár oldalt.../ Na, szóval, a könyvvásárlásnál egy fontos szempont van- a szerelmes könyvek KILŐVE! Ha ismered a kínálatot, akkor sejted szerintem, mire gondolok. Ez a srác, ha az átlag álványt nézzük, így pakol: a legfelső a szakácskönyvek, a legalsó a gyerekkönyvek. Általában a felülről másodikon szoktam keresgélni- ott vegyesfelvágott van. A harmadikon ismeretterjesző jelleggel vannak... De ott ritkán találok számomra érdekeset. Bár ott találhatóak ezoterikus könyvek is néha... És általában az ötödiken vannak a nyál szerelmes könyvek unatkozó háziasszonyoknak- na azokat NEM!!!
Mikor mit találok. Volt olyan, hogy 6 könyvet vettem- elvoltam velük három hétig és újra vadásznom kellett menni....... Úgy három éve /legalább/ kezembe akadt egy nagyon aranyos, nagyon vicces könyv. Nem is értettem, hogy miért nem csináltak még belőlle filmet... Az volt a címe, hogy Egy boltkóros naplója. Ismerős? Igen, megcsinálták a filmet.
Aztán jött az Időutazó felesége. Imádtam. A gyönyörű borító amúgy is a gyengém, ennek a borítóját is imádtam. Most lesz a bemutatója...
Olvasok női magazinokat. Igen. Hát, nő vagyok, vagy mi a szösz, célközönség ugye... És mit látok?! Hogy hajrá lányok, aki igazán környezettudatos, az bringázik, hiszen ott a Bringázz a munkába kampány. MIVAAAN?! Azok az újságok, akik eddig a sminkről és a ruháról szóltak, meg a pasizásról, azok mióta foglalkoznak ilyenekkel is?! Csak ültem... bár eszembe jutott, amikor elkezdtek cukkolni a rollerem miatt. Másnap bevittem az egyik magazin friss számát, amiben a modellek bringán vagy épp rolleren diktálták az aktuális divatot- de hozzáteszem, a modellek is jó 25-30asok voltak, nem tinikék...
Tudod- a kamaszkorom a rockban telt. Kockás flaneling, farmer, edzőcipő és a hajam csak nőtt, ahogy akart... lázadás, minden: a koncertekkel és bulizásokkal együtt. A megöregedtem szó esetemben azért kicsit erős, de be kell látnom, beálltam a sorba- vagy a velem egyidős lázadók csinálják már a sort, és nem is beálltam, hanem csak egyszerűen már MI vagyunk a sor... És egyszerűen semmi másról nincs szó, csak pusztán az van, hogy az én generációmnak végre lehetősége van megvalósítani azokat a dolgokat, amikre vágytunk kamaszként. Akkor is azt hittük, hogy miénk a világ. Mint minden kamasz. Csak most dolgozunk, aktív keresők vagyunk, korunknál fogva fontosabb pozíciókat töltünk be és most már diktálhatunk. Az egy ívásúak kollektív tudatalatti gondolkodása működne?! Csak azért ebbe elég kemény belegondolni.
