Futólag már említettem- az én kapcsolatom sem egy fáklyás menet... De  most eeehhheeelmeeeheeeegy.... hüpppp... és brühühü. És egyebek. Satöbbi. Mondd csak rám is, hogy kapcsolatfüggő vagyok- de ez nem érdekel.

Elmegy a szüleivel nyaralni- nem élünk együtt és nem olyan régi kapcsolat. Szóval ne nézz olyan furcsán. Nem kell, hogy vele legyek állandóan, csak szeretem, ha vele vagyok. Viszonylag fiatal kapcsolat, egy éve vagyunk együtt. De ez alatt az egy év alatt mi még nem nagyon voltunk egy hétig távol egymástól. Kivéve, amikor fasírtban voltunk, szakítottunk, meg miegymás- közben mind a ketten telesírtuk a közös barátaink fülét azzal, mennyire szeretjük a másikat, mennyire hiányzik, vele akarunk lenni, csak vele, senki mással. Egy hétig a barátaink hagyták, hogy sírjunk, ne keressük a másikat, szenvedjünk, aztán vigyorogva megszervezték nekünk a találkozást, ahol sírva borultunk egymás karjába.... Ezek vagyunk mi, hát na! 

Szóval, holnaptól egyedül leszek egy hétig. Majd meglátjuk, mi lesz! Fel tehát a szalmaözvegységre!