Mondtam már, hogy szeretek fényképezni. Nagyon. Egy fotós oldalon egy képemre azt hitték, régi varrógépet ábrázol. Közben nem, de eszembe jutott, hogy nekem tényleg van egy régi varrógépem. Még a nagymamámé volt. Régen. Már meghalt. És azt hittem, jobb lesz, egyszer majd elmúlik, de ahogy növök fel, egyre jobban hiányzik.

Pedig elég fiatal voltam, amikor elment. Érezte. El akart köszönni. De a Sors ezt nem adta meg nekünk. Amit soha nem fogok megbocsátani magamnak. SOHA! Tudom, hogy aki egyszer megszületik, az meg fog halni. Meg minden ilyet tudok. Közben csak a szív, az nem tudja ezeket elfogadni....

Nagyi! Ugye tudod, mennyire hiányzol?! Ugye tudod?!